...házasság?!

Nemrég esküvőn voltam. Újra felszínre tört a kérdés: Hogyan tudja összekötni az életét két ember? Ez olyan végleges, olyan korlátozott....

Azt gondolom ez nem csak egy döntés, hanem egy elfogadás is. Tudomásul veszik, hogy az élet egyszer véget ér, nem is oly sokára. Épp annyi idő múlva amennyit még együtt tudnak tölteni (jó esetben). De ha elfogadjuk a korlátokat olyan zárt lesz minden, olyan kiszámítható. Nem is a valóság elfogadásával van bajom, hanem mintha ez útjába állna a "még bármi megtörténhet" gondolatocskának.

Az ember többnyire társas lény, és azt is el kell fogadni, hogy közeli kapcsolatokra is szükségünk van. Van akinek arra van szüksége, hogy minden nap valaki mellett ébredjen, van akinek ez nyűg, sokkal lazább kapcsolattól boldog. De miért kellene a rövidke életünket egy emberre korlátozni?Mennyire tud boldog lenne az az ember aki 40 évig egy másik mellett él? S legfőképpen miért nézünk furán arra aki másként él? Főleg ha életre szóló kapcsolat nélkül többet hozhat ki magából s boldogabb lesz? Ha egy kapcsolatból akkor is kilép ha a társadalom megbélyegzi?

Társkereső: de hogyan is működik?

Van, az a helyzet amikor már vagy nem találunk szimpatikusnak senkit a környezetünkben és ezért beregisztrálunk egy társkeresőre. Vagy csak lusták vagyunk társadalmi életet élni, esetleg annyit dolgozunk, hogy időnk nincs személyesen ismerkedni. A társkereső igen vonzó dolog lehet, ha kellően nyitottak vagyunk rá, s legfőképp, ha nagy lakosságszámú településen élünk.

Regisztráció során akár saját magunk számára is, de mindenképpen le kell tisztáznunk bizonyos kérdéseket: milyen vagyok, kit keresek, mit mondjak magamról stb. De ez nem is olyan könnyű... Amilyen vagyok az szimpatikus lehet? Felmerül a kérdés, hogy hogyan fogalmazzunk... Ez is fontos, mert megannyi tag közül, legfőképp ezzel érhetjük el, hogy felfigyeljenek ránk.

Oké, kész van az adatlap, de hogyan tovább? Várjunk, hogy írjanak nekünk, vagy kezdeményezzünk mi? Ez rendben van, vagy túlságosan tolakodó, esetlen nem elég nőies...? Ez relatív, egyéntől függ, hogy tetszik-e neki vagy nem. Ha mégis úgy döntünk, hogy írunk akkor jön egy újabb megtorpanás: "... de mit írjunk?"

Telik az idő, de csak olyan férfiak írnak akik nem túl szimpatikusak, közben olyan leveleket küldenek amit bárkinek küldhetett volna. Talán túl sokat reméltünk, vagy csak velünk van a baj?- jön az újabb dilemma...  Elég sok időnek kell eltelnie amíg tényleg olyan személyekkel kerülünk kapcsolatba akikkel valóban szerettünk volna.

Megeshet, hogy inkább egy húspiaci szereplőnek érezzük magunkat, inkább az adatainkkal találkozhatnak a potenciális társak mint a személyiségünkkel. Megnézik, hogy megfelel-e a magasságunk, a lakhelyünk, a végzettségünk, jövedelmünk stb. Pedig a valóságban sem mindig olyan társat találunk aki az általunk ideálisnak titulálható kategóriába sorolható.

Csak mert írt nekünk valaki, nem szabad egyből arra következtetni, hogy ebből biztosan több lesz, sőt arra sem, hogy csak velünk levelezik. Figyelni kell arra is, hogy a levelezés ne tartson túl hosszú ideig, mert különben elvész a személyes ismerkedés varázsa.

Biztosan lesznek rossz tapasztalataink és az ismerkedés sem lesz könnyebb mint élőben, inkább csak más. Van akinek végül ez megfelel, de biztosan olyan is lesz aki többé soha nem próbálja ki.

Természet?!

Eltávolodunk tőle, de mégis szeretjük;

Hiányzik a nyugalma, de mégis a pörgést választjuk;

Bárhova megyünk megcsodáljuk, de ha elérhető nem vigyázunk rá.

néhány kedvenc versem...

Szabadíts meg a gonosztól! -részlet-

"Én nem tudom, mért élek a világon!
Egyedül vagyok. Megvan mindenem,
Okos vagyok, egészséges vagyok,
Nem izgat semmi és nem érdekel
Semmi, de semmi, minden oly unalmas!
Reggel fölkelni, lefeküdni este,
Napjában négyszer enni, hírlapot
Olvasni, délelőtt a hivatalt
Lemorzsolni, egy ostoba libának
Rúzsát csókolni, és négyszer hetenkint
Borotválkozni: Hát ennyi az élet?


Hívők és hitetlenek -részlet-

És szeretem a hitetleneket:
Amint szegény kisiklott életüknek
Arcuk verejtékével gyötrelődnek
Kőmíveskedni filozófiát,
És erőlködnek úgy tagadni,
Hogy nem-hitükben hinni tudjanak,
És tagadásukkal imádják az Istent.

Bölcsek -részlet-

És szeretem az egyszerű embereket,
Akik nem tudnak az eszmék poharáról,...
Vasárnap énekes misére mennek
És délután harmonikáznak a kis padon a ház előtt.
Süveget gyűrnek a fergeteg elé,
És mosolyognak a májusi esőnek,
Harisnyaszárba gyűjtik a garast,
Szebben halnak meg Sokratesnél,
És emberbimbót úgy teremnek,
Akár a kiskert orgonát.


A versek teljességében megtalálhatóak a köv. címen:

http://folyoirat.schlerattila.hu/2013/10/tehetetlenek-gonoszok-bolcsek-hivok.html?spref=fb

dolgaink értékelése

Az embert amije van addig teszi boldoggá amíg megkapja, s míg fel nem bukkan egy következő dolog ami után vágyakozhat, mert amint feltűnik arra koncentrál, és ez már fontosabb lesz annál, hogy örüljön annak amit megkapott, de attól még örül, viszont az öröm pillanatnyi érzés, s attól, hogy épp nem érezzük tudatosan még megvan. Nem lehet, hogy mindig ugyanolyan erőteljesen érezzünk valamit, mert az ember a változásokat észleli, a nagy örömöt egyre kisebbnek érezzük mert megszokjuk, viszont ettől a mértéke nem változik, de amint felerősödik újra van változás és ismét érezzük.

Ha mindig csak annak örülnénk ami megvan akkor nem csurgatnánk a nyálunkat más javaiért, hogy bárcsak nekem is ilyen lenne, hanem örülnénk és értékelnénk azt amink már megvan, mert mások ugyanúgy irigyelik ami a mienk, azt amit mi már tudatosan nem értékelünk.

Az ember folyton többre vágyik, ez hajtja, és ez így jól is van. Ha nem lenne ez a vágyunk akkor nem tartanánk itt, s nem lenne mitől sikerélményünk legyen újra és újra. Ne akarjuk megerőszakolni a pillanatot mert elvész az értéke, örüljünk és fogadjuk el úgy a dolgokat amilyenek természetüknél fogva.

változás, és megváltoztatás

Magadat nehéz megváltoztatni, ha nem jön megállíthatatlanul, de ha mégis szeretnéd elérni, hogy más legyél, keress olyan társaságot/környezetet ami tetszik, és szinte észrevétlenül eléred a célod.

Másokat nem lehet, ezért nem a te kudarcod ha nem tudod megváltoztatni, csupán még nem érettek meg a változásra.

idő és boldogság összefüggése

Az időd az egyik legértékesebb azon kevés eszközök közül amit az élethez kaptál. Az időddel való bánásmódod boldogságod vagy boldogtalanságod egyik alapvető tényezője; van amit másokra áldozunk, mert nem tudjuk megtenni, hogy nemet mondjunk egy kedves személynek, van amit saját érdekünkben olyan számunkra nem kedves emberre/tettekre kell szánjunk amire nem szeretnénk időt fordítani, s van amit mi magunk észrevétlenül fecsérlünk el, néha bosszúállásra, haragra, siránkozásra, s nagyon sokszor céltalan tettekre, mert nem tudjuk, hogy hova tartunk.

Ha legalább magadnak számot tudsz adni a tetteidről tudod, hogy mit miért tettél, és tudod, hogy miért szántál rá időt illetve, ha bosszú és siránkozás helyett - melyről tudod, hogy semmi várható nyereséged nem származik - a célod elérésén dolgozol akkor már garantáltan sokkal boldogabb ember leszel.